3. Fejezet

2008. szeptember 12.

-Ott lesz holnap Niall új barátnője is.- tette le telefonját közénk a földre Amy és a plafon felé szegezte tekintetét.

Homlok ráncolva fordítottam fejemet barátnőm felé. Mindketten a földön ültünk, hátunkkal ágyának dőlve. Csend volt a lakásban, Amy édesanyja késő estig dolgozott, mi pedig szokásunkhoz híven kihasználtuk az alkalmat. Bár mint mindig, most sem csináltunk semmit.

-És ennek örülünk…?- kérdeztem, elbizonytalanodva nézve őt. Szemei szikrákat szórva néztek vissza rám, ami után egyből tudtam, hogy még beszélni sem lehet majd szerencsétlen lánnyal.- Utáljuk. Egyértelmű, hogy utáljuk.- tettem hozzá gyorsan, kisebb gúnnyal a hangomban és egy tagadhatatlan mosollyal arcomon.

-Ez egyáltalán nem vicces.- sóhajtott fel és tekintete ismét a plafonra szegeződött.

-Sose mondtad, hogy tetszik neked.- válaszoltam meglepve, ám a két hete bennem lapuló és viszkető kíváncsiság még mindig ott volt. Nem kérdeztem Amyt, hogy Harry elhívta e, miután a hídnál beszéltünk. És Harrytől sem kérdeztem meg, hogy mondott e már bármit is Amynek.

Jobbnak láttam, ha nem tudok róla – még ha ez a kelleténél is több álmatlan éjszakát okozott nekem, mint kellett volna.

-Én csak…- nehezen jutott szóhoz, de ahogy kimondta ezt a két szót megakadt és bosszúsan felsóhajtott, a megfelelő szavakat keresve.- Szeretek vele lenni, Em.- nyögte ki végül a szavakat.

Magunk elé bámulva ültünk tovább egymás mellett, a fél órával ezelőtti hangos nevetések már távolinak tűntek.

-Harry elhívott vacsorázni a múlt héten.- Amy hangja vékony volt és halk, mintha félt volna a reakciómtól.

És ez volt az, amit nem akartam hallani. Hiába kergetett őrületbe a kíváncsiság, hogy melyik étterembe mehettek, vagy, hogy Harryn milyen ruha volt és hogy állhatott a haja egész éjjel a sapkája nélkül. Vagy, hogy mennyire izgult, vagy hogy izzadt e a tenyere egyáltalán és hogy kinyitotta e az ajtót Amynek, vagy hogy megcsókolta e az este végén. Megőrültem akár egyetlen viccért is, amit elmondhatott aznap este, ami egyébként nem is volt vicces, csak én nevettem rajtuk állandóan.

Nem akartam tudni ezek közül semmit, mert nem én voltam vele.

És soha nem is leszek.

-De nemet mondtam neki.- folytatta végül, mikor észrevette, hogy nem szólok semmit.

Szemöldök ráncolva fordítottam felé a fejem, őszinte kíváncsisággal feltéve a kérdést.

-Miért?

-Túl jó barátok vagyunk ahhoz, hogy elrontsuk ezzel az egészet.- vállat vont, szemembe nézve végig, amíg beszélt.- Ezt mondtam neki is, és egyetértett velem.

Meglepve pislogtam, Amy pedig újból megszólalt.

-És persze veled se tudtam volna megtenni.- halványan elmosolyodva nézett rám és vállamnak döntötte fejét, nem feszegetve tovább a témát.

Bármennyire is tűnt számomra önzőnek, de nem voltam benne biztos, hogy fordított esetben én is ugyanígy cselekedtem volna.

2008. szeptember 13.

Életem csekély tizenöt éve alatt, ez volt az első este, mikor a kelleténél több alkoholt ittam. Nem voltam részeg; nem voltam rosszul és nem tettem olyan dolgokat, amiket másnap reggel azonnal megbántam volna, ha egyáltalán emlékeztem volna rájuk. De bizonyos tetteim arra a jelre utaltak, hogy ezen az estén, egy teljesen más ember voltam.

Egy puha, bár öreg és használt bőrkanapén ültünk Harryvel. Talán hárman is elfértünk volna rajta, ha nem feküdtünk volna félig el. Hátammal mellkasának dőltem, ami felmelegített az egyre jobban lehűlő éjszakában. Kiváló indok volt számomra, az iroda hiányos fűtése miatt. Lábai között ültem, karjai lazán körülöleltek hasamnál, ujjaim néha-néha jobb csuklóján lévő anyajegyén végigsiklottak.

Állát fejemnek támasztotta, mellkasából pedig mély, dallamos nevetés tört fel, ahogy barátainkat néztük. Arcomra lusta mosoly ült ki, miközben Amy Louis nyakán lógott és bár figyelemmel kísértem minden mozdulatukat, fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen miért is mehet a harc.

-Ez az!- Louis felüvöltve emelte fel kezét, amiben a szüleitől kölcsönkapott kocsinak a kulcsa volt. Szemöldökét vonogatva pillantott Niallre, aki az asztalnál ülve könyökölt, maga elé meredve a teljes önsajnálatának kellős közepén. A barátnője felültette egy piti kis kifogással, Niall pedig a sárgaföldig leitta magát csalódottságában és végső bánatában.

-Niall, kapd össze magad!- Louis hangja túlharsogta a zenét, ami halkan szólt az apró kis iroda másik feléből.

Megrezzentem, ahogy Harry kezét végighúzta a hasamon. Egy apró kis gesztus volt, és hiába volt több rétegnyi ruha is rajtam, elkerülhetetlennek látszott, hogy kirázzon a hideg. Ajkaim szétnyíltak és egy pillanatra megfeszültem, de mikor keze ugyanoda került, ahol eddig volt, ellazultam. Ujjaim ismét kezét piszkálták, memorizálva minden egyes kis repedést bőrén ami még így is tökéletes volt számomra.

-Emma?- tekintetem Harry kezéről egyből Amyre vezettem, aki felvont szemöldökkel nézett vissza rám.

-Igen?- kérdeztem bizonytalanul, Harry csak halkan hümmögött mögöttem.

-Neked is hozzunk még valamit?- fejemet ráztam csak kérdése hallatán és amint megtettem, Louis a kulcsot zörgetve kezében lépett ki az ajtón, mögötte Amyvel, aki boldogan támogatta magához ölelve Niallt.

Így, vagy úgy, de ráfért egy kis friss levegő.

Miután az ajtó becsapódott mögöttük és Amy hangos nevetése is elhalt, ahogy minél messzebb kerültek az irodától, egyedül csak a zene szólt. Harry halkan hümmögte a számomra ismeretlen dallamokat. Fejét elhúzta tőlem és egyik kezét kihúzta ujjaim alól, csak hogy a hajam végével babráljon, ami egy kissé begöndörödött az egyre esősebb időnek köszönhetően.

-Sajnálom.- sóhajtottam fel, ki tudja mennyi idő után.

Harry mozdulatai megálltak és mintha talán levegőt se vett volna egy pillanatig. Vállam fölött hátranéztem és zöld szemei egyenesen rám meredtek, őszinte tudatlansággal csillogva bennük.

-Mit?- kérdezte kellemesen mély hangján.

-Hogy Amy nemet mondott.- feleltem halkan, egy apró vállrántással, még magamnak is bemesélve ezzel, hogy nem nagy ügy számomra erről beszélgetni.

-Már nem érdekel.- ingatta fejét jobbra-balra, göndör haja követte mozdulatait.

Homlok ráncolva fordultam meg, hogy vele szemben ülhessek. A lábaink összeértek, kezeink pedig eleresztették egymást.

-Azt hittem, odavagy érte.- mormoltam, felvéve a földről a megkezdett sörömet. Harry követve mozdulataimat szintén felvette a sajátját.

-Jobb így. Komolyan.- bizonygatta és szinte egyszerre kortyoltunk bele az üvegünkbe.- Szerintem…- az üveggel az ölében játszott, míg én rezdületlenül vártam, hogy folytassa tovább.- Tudod… szerintem, minden a pillanaton múlik.- zöld szemei enyémekbe néztek, és egy rövid pillanatra nem voltam biztos, hogy az alkohol, vagy a pillantása részegít meg.

-Amikor érzed, hogy van valami varázsa a dolognak, vagy csak felfigyelsz egy apró kis szikrára, ami eddig nem volt.- a hangja és a szenvedély, amivel beszélt olyan kellemes volt, hogy akár egész éjjel csak hallgattam volna, ahogy megosztja velem a gondolatait.- Ezek nélkül nincs értelme.- ismét belekortyolt a sörébe és szemei továbbra is engem figyeltek.

És ekkor, csupán tizenöt évvel a hátam mögött, biztos voltam benne, hogy bármi is történjen, sose engedhetem el ezt a fiút a szívemből.

-És ha eltűnik a varázs?- rángattam ki magam a gondolataimból, lassan pislogva Harry felé, aki halványan elmosolyodott álmosságomon.

-Szavak nélkül és érzések nélkül maradunk.- felelte őszintén.

2008. szeptember 18.

Pontosan negyed hatot ütött az óra, mikor Harry kilépett a W Mandeville pékség hátsó ajtaján. Szemei fáradtan csillogtak, de az arcán mélyülő két kis gödröcske teljesen másról árulkodott.

-Nem fogod kitalálni, mit szereztem!- szélesen mosolygott és hosszú lábaival egy pillanat alatt mellettem termett.

Vállával egy kicsit lökött rajtam és kabátjának zsebeibe dugta kezeit. Mosolyogva nyúltam sapkájáért és egy gyors mozdulattal lekaptam fejéről, kiszabadítva kócos, göndör haját. Nevetve húztam a fejemre. Megpróbáltam elmenekülni előle és bosszús pillantásai elől, de karjai hirtelen és meglepően könnyen emeltek a magasba. Kezeim automatikusan ölelték körbe nyakát és nagyot nyeltem, megpróbálva figyelmen kívül hagyni őrülten zakatoló szívemet és a tényt, hogy több órányi munka után is mesés illata volt.

-Harry!- nevettem, miközben könnyedén cipelt karjaiban.- Tegyél le!

-Nem.

-Nehéz vagyok, Harry! Tegyél le, most!- ellenkeztem, nevetésem elhalt.

-Egyáltalán nem vagy nehéz.- nevetett kijelentésemen és fejét felém fordította, szemei pedig egyenesen a lelkemig vájták magukat.

Az eső lassan szemerkélni kezdett, ahogy egymásra pillantottunk és bár csak két barát voltunk, számomra ez volt az eddigi legromantikusabb pillanat, életemben.

-Add vissza a sapkámat, Em.- mormolta és tekintete végigpásztázta arcomat.

A gyomromba egy egészen furcsa, eddig soha nem tapasztalt érzés nyilallt, még jobban megszaporázva a szívverésem, amit már a torkomban is éreztem. Minden akaratom ellenére szemeim egy másodpercre ajkaira tévedtek, amik felkeltették bennem a kíváncsiságot.

Még sosem csókolóztam senkivel.

-Miért tenném?- nevettem, mikor tekintetem magától talált vissza szemeihez.

-Mert, Emma Hart…- mondta lassan, óvatosan és gyengéden ejtve ki minden egyes szavát.- Talán, sikerült szereznem jegyeket a szombati Matchbox Twenty koncertre. Ha visszaadod a sapkám, talán, elviszlek magammal.- hangja szórakozott volt és szemei megcsillantak, az eső pedig egyre jobban esett.

De Harry még mindig a karjaiban tartva sétált az utcán, mintha ez lett volna a legtermészetesebb dolog az egész világon.

-Ugyan, ki mást vinnél?- kérdeztem szélesen vigyorogva, gúnyosan.

-Louist.- válaszolta azonnal, magabiztosan.

-Louis ki sem állhatja a zenéket, amiket hallgatsz!- nevettem.

-Saját szórakoztatásra viszem magammal.- vont vállat és önelégülten elmosolyodott, hogy még erre is elő tudott állni megfelelő magyarázattal.

-Engem fogsz vinni, Styles!- motyogtam egy visszafojtott mosollyal arcomon és visszahúztam a fejére a sapkát, lehúzva egészen a szeméig.

Szélesen elmosolyodott és a szakadó esőben, a város közepén forogni kezdett velem. És én csak nevettem, amíg a szemeim könnybe nem lábadtak és a szívem majdnem kiugrott a helyéről.

sziasztok!

Nagyon köszönöm az előző fejezethez írt komikat! Remélem tetszett mindenkinek ez a fejezet is!

Kérlek, írd le a véleményed! x