30. Fejezet

2013. július 28.

-Hé… Öhm… vagy egy tucatszor hívtalak, de mindig csak a hangpostádat dobja be, szóval, gondoltam, hagyok neked egy üzenetet. Így talán kevésbé is lesz kellemetlen.- nevetett fel halkan Harry.

Louis konyhájában ültem az asztalnál, lábaimat felhúzva mellkasomhoz, térdemen könyökölve kezemmel, amiben a telefont fogtam.

Halkan felsóhajtottam nevetése hallatán és szabadon lévő kezemmel kócos hajamba túrtam.

-Tudom, hogy vagy százféleképpen kezelhettük volna a helyzetet tegnap reggel és sajnálom, ami előtte történt az éjjel. Nem szeretném, ha a meggondolatlan szándékaim és szavaim közénk állnának. Remélem, hogy elfelejthetjük az egészet és barátok maradhatunk. Nem akarom, hogy megint csak úgy kicsússz a kezeim közül, Em. Fontos vagy nekem, annak ellenére, hogy néha hatalmas hülyeségeket csinálok.- mély lélegzetet vett, míg én magam elé meredve koncentráltam hangjára.

-Sajnálom, Em. És remélem, hogy nem kell ismét New Yorkba repülnünk ahhoz, hogy találkozzunk.- mondta lassan, majd pár másodperc csend után véget ért az üzenet és az asztalra tettem mobilomat.

Mert igaza volt. És ennek így kellett lennie.